A férjem ajándéka
Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amikor rátaláltam a férjemre. Hirtelen össze is zavarodtam, emlékszem, hiszen egyrészt nagyon örültem, mert végre egy olyan emberrel sodort össze az élet, akivel el tudtam képzelni akár a közös életet és családot is, másrészt viszont kicsit a pánik is elöntött, talán pont emiatt. Jól tudom, és tudtam már akkor is, hogy a kezdeti öröm, a szárnyaló érzelmek nagyon sok megpróbáltatást és feladatot, völgyet kell hogy kiálljanak az idők során, és a legnagyobb feladat, hogy ezek után is megmaradjon a két ember, egymás kezét markolva és szorítva, szeretetben és tiszteletben. Hogy képesek legyen együtt erőssé vállni ahhoz, hogy bármit le tudjanak győzni. És én bizony láttam ezt a lehetőséget magunkban, és most már bátran mondhatom így tizenöt év házasság után, hogy sikerült is megugranunk ezeket a feladatokat. Pedig számtalan megpróbáltatás és nehéz helyzet ért minket, de ettől a mi kis közös szövetségünk úgy érzem csak erősebb lett.
A legutolsó ilyen nagyon nehéz időszak akkor köszöntött ránk, amikor egy nagyvállalat kialakítását bízták rá, és mindamellett, hogy rengeteget kellett dolgoznia és utaznia, még természetesen a fáradtság és a félelem okozta stressz is nagyon nagy hatással volt rá. Tudtam, hogy ki kell álljak mellette, és minden erőmmel ezen is voltam. Megpróbáltam minden apró dologgal bátorítani őt és mutatni számára, hogy én mindig mellette állok és nincs olyan akadály, amit mi ne tudnánk leküzdeni.
Például, az egyik reggel kapott tőlem úgy spontán ajándékba egy kis ajándékot, amiben egy macbook pro tok volt, ami tökéletesen illeszkedett az új öltönyéhez és ingjéhez, amit együtt vettünk. Ezzel is az volt a célom, hogy azt érezze a nap folyamán, ha ránéz, hogy ott vagyok mellette, nincs egyedül és minden sikerülni fog neki. Most már a vállalat szépen működik, tehát mondhatom, hogy a feladatát sikeresen ellátta, és amikor beszélgettünk erről az egész időszakról elmondta, hogy neki a legkedvesebb ebben ez a tok volt, mert tényleg mindig rám és arra reggelre gondolt amikor ránézett, és arra a hihetetlen jó érzésre, amikor kibontotta a kis ajándékot.